A legfontosabb ebben az esetben a kialakult helyzet, és a az ex új életének, értékrendjének a tudomásul vétele. (Itt természetesen nem a bántalmazó, elhanyagoló, vagy a gyermekére bármilyen módon veszélyt jelentő szülőkre gondolok.)

A házasságok felbomlásakor, bár nem az elsődleges okként szokták emlegetni, sokszor kiderül, hogy a pár tagjai egészen másként vélekedtek a világról. Ez a különbség elhalványult , amíg tartott a kapcsolat kezdeti állapota. Sok esetben ilyenkor olyan erősen torzul a másik igazi személyiségének az érzékelése, hogy fel sem tűnnek ezek a különbségek. Azután az idő múlásával, a gyerekek érkezésével, illetve a hétköznapok egyhangúságával már egyre nehezebben kezelhetővé válnak az érték különbözőségekből adódó feszültségek.

De elképzelhető az is, hogy valaki a házasság felbomlása után indított új életében kezd el olyan mintákat  követni, vagy életvitelt folytatni, amely a volt házastárs számára nehezen elfogadható.

Ezekben a helyzetekben van igazán szükség a toleranciára. Még egyszer hangsúlyozom itt nem olyan helyzetekre, és példákra gondolok, amely egyértelműen káros egy gyermek számára!

 Akkor mégis melyek lehetnek ezek a különbözőségek?

• Mit eszünk?
• Mikor fekszünk, mikor kelünk?
• Hogyan töltjük a szabadidőnket?
• Mit gondolunk a világ történéseiről?
• Hogyan kommunikálunk az emberekkel?
• Milyen új társat választunk?
• Milyen a baráti körünk?
• Hogyan öltözködünk?
• Milyen könyveket olvasunk, milyen zenét hallgatunk, milyen filmeket nézünk?
• Milyen szabályok szerint élünk az otthonunkban?
• Hogyan gondolkodunk a munkáról, és a pénzről?
• Milyen a viszonyunk a családtagokkal?

Ezek rendkívül egyszerű, és kézenfekvő kérdések. Nap, mint nap találkozik vele minden szülő. Ezek a témák, szinte mind ugyanúgy felmerülnek egy egységes családban is, de ott sok esetben nem ülnek le ezt átbeszélni. Úgy érzik a szülők, hogy hasonlóak az elgondolások nincs, mit félreérteni. A tapasztalat sajnos, mást mutat. A valóságban gyakoriak a félreértések, feltételezések, elvárások, hiedelmek.

Amikor egy pár különválik, az esetek többségében a gyerekek mindkét szülőhöz ragaszkodnak, és mindkét szülővel szeretnének időt tölteni. A két helyszín gyakran két, egymástól nagyon különböző világot jelent. (És ennek nem feltétlenül a földrajzi távolság az oka.)

A gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni a különböző szabályokhoz, keretekhez. Például a családban élő gyerekek is pontosan tudják, hogy a nagyszülőknél más szabályok vannak. Sőt általában a két nagyszülőpár sem egyforma értékek, szokások szerint él. Ez a gyerekeknek nem okoz problémát, egészen kicsi koruktól pontosan tudják, hogy hol, mit, és hogyan  lehet. Ideális esetben ezt a szülők is tiszteletben tartják. Ez nem jelenti, hogy nincsen véleményük róla, de ha a gyerekek érdekeit nézik, akkor tuják, hogy a nagyszülőkkel való kapcsolat pótolhatatlan.

Ha külön él a két szülő, akkor hasonló a szituáció. A félreértések elkerülése miatt érdemes leülni, és az említett kérdéseket átbeszélni. Ezzel elkerülhető az a kellemetlen helyzet, hogy az egyik szülő a másik életéről csak a gyerek szűrőjén keresztül kapjon információkat. Egyrészt ezek sokszor csak részinformációk, amelyek könnyen félreértelmezhetők. Másrészt a nagyobb gyerekek már ügyesen felismerik, és adott esetben ki is használják a szüleik között folyó játszmákat. Valamint nem szerencsés a gyereket használni információszerzésre, vagy üzenetközvetítésre.

Nem kell egyetértened a szülőtárssal, csak tudomásul kell venned, hogy ezt ő így szeretné, és így fogja csinálni. Érvelni lehet, de a cél ne az ő meggyőzése, hanem a megértése, a dolgok tudomásul vétele legyen. Azt, hogy nem értesz egyet valamivel, amit a másik szülő gondol, vagy tesz nem kell titokba tartanod a gyereked előtt. Egyébként is a gyerekeknek  finom érzékelőik vannak ilyen szituációkban. De hangsúlyoznod kell, hogy a két életvitel, vagy gondolkodásmód nem jobb, vagy rosszabb, hanem más, és te miért és milyen módon szeretnéd az életeteket alakítani.

A különbözőségek megismerését felnőtt korban kamatoztatni tudja majd a gyereked! Nagy valószínűséggel nyitottabb lesz különböző nézőpontok megismerésére, és elfogadására. Könnyebben tud beilleszkedni közösségekbe.

Lehet, hogy a párkapcsolatotok nem működött, de miért ne lehetnétek mindketten olyan szülők, akik képesek félre tenni személyes sértettségüket a gyerekeik boldogabb jövőjének érdekében?

Ez sok esetben hihetetlenül nehéz munkát jelent, különösen a válást követő első időszakban, de megéri a befektetést!

Ha a gyerekek érzik ezt a fajta toleranciát, akkor sokkal magabiztosabban, és otthonosabban fognak mozogni a két, egymástól akár gyökeresen eltérő  világban.