Sok ismerőssel, és ügyféllel beszélgettem a válásról. Egymástól nagyon különböztek a történetek, a nézőpontok, az érzelmek. De egy gondolattal mindegyik beszélgetőtársam egyetértett: fontos, hogy a gyermekeik, ha már önhibájukon kívül egy ilyen élethelyzetbe kerültek, a lehető legkevésbé sérüljenek.

A Missouri Egyetem szakemberei összeállítottak egy érdekes listát arról, hogy mit szeretnének  a gyermekek válás után:

• "Vegyetek részt mindketten az életemben! Tartsátok velem a kapcsolatot, beszélgessetek velem, ha nem tudunk találkozni, akkor van telefon, chat, levél, Skype. Ha nem beszélünk, akkor azt érzem, hogy már nem vagyok olyan fontos, már nem szerettek."

• "Ne harcoljatok egymással, ne bántsátok egymást! Rosszul érzem magam tőle. Olyan, mintha az én hibám lenne, hogy elváltok."
• "Próbáljatok megegyezni egymással!"
• "Beszéljetek egymással! Ne velem üzengessetek!"
• "Ne kelljen eldöntenem, hogy kit szeretek jobban!"
• "Ne szidjátok egymást előttem, mert úgy érzem, nekem is ezt kell tennem! Inkább ne mondjatok semmit egymásról nekem."
• "Ne hazudjatok nekem! Érzem, ha hazugságokkal próbáltok leszerelni."
• "Segítsetek nekem, ha valami gondom van, és tanítsátok meg, ami fontos! Mindkettőtökre számítok!"

Ez a lista többek közt azért nagyon érdekes, mert benne vannak a leggyakoribb hibák, amiket a felnőttek elkövethetnek ebben a szituációban:

1. Eltiltják, lebeszélik a másik szülővel való kapcsolattartásról a gyermeket. "Megágyaznak" a másik helyen a gyermek hangulatának.
2. Folyamatosan harcolnak egymással, sokszor még évekkel a válás után is, állandó feszültséget generálva a mindennapokba.
3. Nem kommunikálnak egymással, hanem a gyereken keresztül üzengetnek. Ha mégis sor kerül a beszélgetésre, akkor az általában veszekedéssel ér véget. Sokszor még évtizedekkel később is megnehezítik a már felnőtt gyermekeik dolgát, amikor például az imádott unoka szülinapját teszik tönkre.
4. Próbálják rábírni a gyermeket, hogy valljon színt, melyikőjüket szereti jobban. Gyakran ajándékokkal, pénzzel, érzelmi zsarolással befolyásolják ezt.
5. Még évek múlva is megy az egymás hibáztatása a történtek miatt. Lehet, hogy szóban nem minősítik egymást, de egyéb jelekből a gyermekek pontosan megérzik melyik szülőnek mi a véleménye a másikról.
6. Meg szeretnék kímélni gyermekeiket az igazságtól, és kegyes hazugságokkal próbálják magyarázni a történteket. Nem mondják el, vagy nem hangsúlyozzák eléggé, hogy a válás nem a gyermekek miatt történt meg. Ezzel hosszú évekre, vagy akár egy egész életre bűntudatot okoznak.
7. Nem ismerik fel, milyen nagy szerepük van abban (éljenek együtt vagy külön), hogy a gyermekük milyen mintákat fog látni, és követni.