Sok ismerőssel, és ügyféllel beszélgettem a válásról. Egymástól nagyon különböztek a történetek, a nézőpontok, az érzelmek. De egy gondolattal mindegyik beszélgetőtársam egyetértett: fontos, hogy a gyermekeik, ha már önhibájukon kívül egy ilyen élethelyzetbe kerültek, a lehető legkevésbé sérüljenek.

A Missouri Egyetem szakemberei összeállítottak egy érdekes listát arról, hogy mit szeretnének  a gyermekek válás után:

• "Vegyetek részt mindketten az életemben! Tartsátok velem a kapcsolatot, beszélgessetek velem, ha nem tudunk találkozni, akkor van telefon, chat, levél, Skype. Ha nem beszélünk, akkor azt érzem, hogy már nem vagyok olyan fontos, már nem szerettek."

• "Ne harcoljatok egymással, ne bántsátok egymást! Rosszul érzem magam tőle. Olyan, mintha az én hibám lenne, hogy elváltok."
• "Próbáljatok megegyezni egymással!"
• "Beszéljetek egymással! Ne velem üzengessetek!"
• "Ne kelljen eldöntenem, hogy kit szeretek jobban!"
• "Ne szidjátok egymást előttem, mert úgy érzem, nekem is ezt kell tennem! Inkább ne mondjatok semmit egymásról nekem."
• "Ne hazudjatok nekem! Érzem, ha hazugságokkal próbáltok leszerelni."
• "Segítsetek nekem, ha valami gondom van, és tanítsátok meg, ami fontos! Mindkettőtökre számítok!"

Ez a lista többek közt azért nagyon érdekes, mert benne vannak a leggyakoribb hibák, amiket a felnőttek elkövethetnek ebben a szituációban:

1. Eltiltják, lebeszélik a másik szülővel való kapcsolattartásról a gyermeket. "Megágyaznak" a másik helyen a gyermek hangulatának.
2. Folyamatosan harcolnak egymással, sokszor még évekkel a válás után is, állandó feszültséget generálva a mindennapokba.
3. Nem kommunikálnak egymással, hanem a gyereken keresztül üzengetnek. Ha mégis sor kerül a beszélgetésre, akkor az általában veszekedéssel ér véget. Sokszor még évtizedekkel később is megnehezítik a már felnőtt gyermekeik dolgát, amikor például az imádott unoka szülinapját teszik tönkre.
4. Próbálják rábírni a gyermeket, hogy valljon színt, melyikőjüket szereti jobban. Gyakran ajándékokkal, pénzzel, érzelmi zsarolással befolyásolják ezt.
5. Még évek múlva is megy az egymás hibáztatása a történtek miatt. Lehet, hogy szóban nem minősítik egymást, de egyéb jelekből a gyermekek pontosan megérzik melyik szülőnek mi a véleménye a másikról.
6. Meg szeretnék kímélni gyermekeiket az igazságtól, és kegyes hazugságokkal próbálják magyarázni a történteket. Nem mondják el, vagy nem hangsúlyozzák eléggé, hogy a válás nem a gyermekek miatt történt meg. Ezzel hosszú évekre, vagy akár egy egész életre bűntudatot okoznak.
7. Nem ismerik fel, milyen nagy szerepük van abban (éljenek együtt vagy külön), hogy a gyermekük milyen mintákat fog látni, és követni.

A co-parenting kifejezésnek magyar megfelelője nincsen. Azt a szituációt jelenti, amikor két szülő annak ellenére, hogy már elvált, vagy korábban is külön élt, együtt neveli a gyermekeiket.

• Mit érdemes ilyen helyzetben átgondolnod?
• Hogyan érdemes kommunikálnod a kényes helyzetekben?
• Mire van szükségük a gyermekeknek?
• Hogyan találhatsz utat a szülőtársadhoz a gyermekeid miatt?

A blog, ezt a témát járja körül...

Egy különválás óriási stressz minden családtag számára. Szándékosan használtam a különválás kifejezést, mert nem csak házasság végét jelentő válásnál következik be ez a nehéz élethelyzet, hanem egy tartós együttélés lezárásakor is.

Bármilyen formában ér véget két ember közös élete, bizonyos szempontból életük végéig társai maradnak egymásnak. Szülőtársakként a későbbiekben is együtt kell működniük.

Sokszor ez nem tudatosodik teljesen. Bármilyen formában egyeztetek meg, vagy döntött a bíróság a gyerekek elhelyezésével kapcsolatban, a gyermekeknek továbbra is két szülőjük lesz. (Kivéve azokat az eseteket, amikor valamelyik szülő nem tarthatja tovább a kapcsolatot a gyermekkel.)

Mindketten hatással lesztek az önértékelésük alakulására, az önbecsülésükre. Mindketten továbbra is mintákat fogtok közvetíteni feléjük, amelyek meghatározóak lesznek:

• Hogyan kezeljék a konfliktusokat?
• Hogyan kommunikáljanak?
• Mennyire tervezzenek tudatosan az életükkel kapcsolatban?
• Hogyan válasszanak párt maguknak?
• Milyen szerepet vállaljanak később egy párkapcsolatban?
• Hogyan neveljék a gyermekeiket?

Hogyan alakul a kapcsolatotok a gyerekekkel, amikor új társat választotok magatoknak, esetleg új családot alapítotok? Milyen dinamikák működtetik az ilyenkor kialakuló mozaik családokat, és hogyan tudják megtalálni a helyüket ezekben a korábbi kapcsolatokból született gyermekek?

Természetesen szerepet játszik, hogy melyik szülő mennyi időt tölt a gyerekekkel. De még a kizárólagos felügyeleti jogot kaptál, akkor  is lehetővé kell tenned, hogy a másik szülő láthassa a gyermeket. Ezen rövid idő alatt is számít mit hall, mit lát, mit tapasztal a gyermek!

A közös nevelés folyamata még abban az esetben is nagy toleranciát, kompromisszumkészséget igényel, ha a két szülő válása a lehetőségekhez mérten békésen történt. De mi a helyzet akkor, ha a válást egy megcsalás, vagy valamilyen szenvedélybetegség idézte elő? Milyen indulatok, elkeseredettség, sértettség, tehetetlenség érzése munkál az egykori társak  lelkében?

Mennyire tudják ilyenkor a szülők  felülírni az aktuális érzelmeit, és mennyire tudnak tudatos döntéseket hozni a gyerekek érdekében?

Ezekkel a kérdésekkel egyre többeknek kell szembenéznie a külön válások számának növekedésével. (A hivatalos statisztikák szerint a válások száma az utóbbi néhány évben csökkent, de ez a szám csak a házasságok felbomlását jelenti, az tartós együttélések lezárását nem.)

Egyre több gyermek lesz érintett ebben a témában...